„Meddő Órán

Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalom,.
Faricskálok lomhán egy dalon,
 Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.”
(Tóth Árpád)

„Ha valaki nem emlékszik a múltjára, akkor nincs jövője sem...”

Egyedüllét

Félek, rettegek, nem tudom, mit tegyek,

Van e olyan ember, kinek hihetek?

Sokszor egyedül vagyok e világban,

Hiába élek népes, nagycsaládban.

Hiába érzem, hogy barátaim vannak,

Engem sokszor ők is oly egyedül hagynak.

Nem merem nekik kitárni gondjaimat,

Egyedül művelem élethatalmamat.

Az éltető leckét én már megtanultam,

A dolgokat egyedül kell, hogy megoldjam.

Mert nem segít a világon senki nekem,

Egyedül születtem, egyedül kell mennem.

Remélem, egyszer eljön hozzám a fény,

Mely által kigyúl szívemben a remény,

Velem lesz valaki, ha fáj a lelkem,

Erőt adván fogja remegő kezem.

"-Te szereted a magányt?
-Nem, azt hiszem a magány szeret engem"

„Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok csak, én és valaki,
Valaki, akit nem ismerek,
És akiről még tudnom sem szabad:
Bár jobban szeretem, mint magamat.”

„Mind, ami benne volt, elmúlt, egyenként, és nincs több éjjel, nincsen csillag, csupán egy pince, amiből sosem menekülhet, és amiben másnak nem jut hely.”

„Van úgy, hogy érzem, ma minden nehéz,
Sokszor az élet tán túlságosan kemény,
De én sem vagyok már gyenge, gyáva,
Csak a szívem, kérem, néha kicsit árva!”

„A sötétség csak ahhoz ér hozzá, aki behívja magához.”

„Üzenem a felkelő Napnak,
Hogy nem mindenkire
Ragyog,
Mert az árnyék foltjai sötétek,
Nagyok.”


„A magányosság az ördög országai közt a legkedvesebb.”

„A helyeket látom, hol lehetnél.
Fázik az üresség körülöttem.”

„A hintaágyon ülök.

Beszélni szeretnék,

De nincs kihez, nincs miért.”

„Mindenütt boldogságot látok, s ebből csak én vagyok visszavonhatatlanul kirekesztve.”

„Vajon ha én tűnnék el egyszer, azt észrevenné valaki?”

„Átsírt éjszakák, elvesztett barátok,
A világ közepén magadat egyedül találod.”

„Megismerni? Soha, senki nem ismerhet meg igazából. Soha. Soha nem fogsz ismerni engem.”

„Egyedül vagyok, nem melegít senkinek a szerelme, fázom, akárha a föld alatt élnék, bármit írok is, mind száraz, fásult és komor.”

„Mi van, ha nincs senki? Mi van, ha úgy éljük le az életünket, hogy senki sem vár?”

„Körülöttetek pedig ott a nagyvilág; bezárkózni, azt lehet, de a világot örökre kizárni - azt már nem.”

„Egy napon felébredsz, s szemed dörzsölöd: már nem tudod, miért ébredtél?”

„Megtehetnéd - a kedvemért -
Hogy lábujjhegyen távozol.
Halkan csukod az ajtót életemre.
Elmész szépen, és nem kukucskálsz,
Nem kell, hogy lássad, mennyire fájsz.”

„-Láttad a fényeket?
-Nem, túl sötét volt.”

„Légy jó és magányos leszel.”

„Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz.”

„Kérdezd csak meg a csendet, mely körülvesz, mikor álmatlanul fetrengsz
ágyadon, a könnyedet, mely letörletlenül pereg pillád alól, a kiáltásod,
amelynek visszhangja nincsen, kérdezd meg őket, van-e valakid?”

„Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz.”

„Addig vagy boldog, míg van aki szeret,
aki a bajban megfogja kezed,
s ,hogy milyen fontos is volt neked,
csak akkor érzed ha nincs már veled!”

„A magányosság idején látjuk, hogy nem vagyunk fontosak a nagy, mozgalmas világ számára, és hogy az sem fontos a mi számunkra.”

„Akkor érzed igazán, hogy valakit elvesztettél, ha tudod, hogy már sosem kapod vissza.”

„Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.”

"Felkelsz, és arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez, milyen szép vagy... Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak, visszatérsz, nem szeretsz és nem remélsz... Ugye nem félsz??".

"A magány az, mikor belenézel a tükörbe és a semmi néz vissza rád."

„Féltem találkozni veled, Féltelek megcsókolni, Féltem szeretni téged, Félek hogy elveszítelek...”

"Figyeljetek, létezem fogja már valaki a két kezem"

" Az nem a véletlen műve, ha a szakadék szélén ülve, semmibe lógó lábbal haragban állsz az egész világgal ..."

"...de néha-néha,ha tükörbe nézek,hatalmas ürességet érzek,mintha kihagytam volna valami fontosat,amire már nincs időm...és a nappalok úgy telnek el,mint egy álom,minden éjszaka a reggelt várom,talán ma lesz a napja,hogy fog történni valami,amiért még érdemes élni..."

„A csendet hallgatom,
a csend, az jó barát.
A gyertya lángja ég,
Benne egy új világ.”


„Ha félsz a magánytól, ne írd meg az igazat.”

„Úgy élünk, ahogy álmodunk - egyedül."

„A magányosság idején látjuk, hogy nem vagyunk fontosak a nagy, mozgalmas világ számára, és hogy az sem fontos a mi számunkra.”