„

„Nehéz abbahagyni a sírást, mikor csak az a személy tudna téged megvigasztalni, aki miatt sírsz…”

„Utána nyúlsz, de ő elszökik. Utána mész, de ő elrejtőzik. Ránézel, és lehunyja a szemét. Szólsz hozzá, és befogja a fülét...”

„Miért nem hiszed el, hogy nem szeretek mást? Miért nem hiszed el nekem ezt a vallomást? Ha nekem születtél, miért nem vagy az enyém? Ha nem nekem születtél, miért születtem én?”

„Lehetsz okos, lehetsz buta, lehetsz szép vagy csúnya, lehetsz gazdag vagy szegény, de sosem lehetsz elég jó annak, akiért bármit megtennél...”

„Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm. Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom, szeretni.”

„Szerelmes voltam, de egy nap véget ért, bár megfogadtam nem sírok senkiért. Mégsem tudtam ott így elhagyni, hogy ne lásson engem úgy halkan sírdogálni. Csak álltunk egymással szemben szótlanul, és látja hogy könnyem kicsordul. Majd lett egy néma mozdulat felém, végül elfordult s elindult egy másik lány felé.”

„Mit ér ezer szó, mely nem tőled hallható? Mit ér a sok csillag mely nem veled látható? Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mind ezek nélküled telnek!”

„Hihetetlen, hogy mennyi fájdalmat okoztál már nekem, de az még inkább hihetetlen, hogy még így is szeretlek téged…”

„Tudod mi az, szeretni valakit s mikor kérdik büszkén letagadni? Minden utcán őt keresni, várni s mikor jön közömbös durva arcot vágni. Belefoglalni a nevét az esti imába, s azt hazudni sosem gondolsz rá. Becsülni, értékelni gondolatban, s lekicsinylőn elítélni szavakban. Nem írni, mintha nem is érdekelne s könnyekkel elaludni, szemeddel mosolyogni bár szíved ég.”

"Levegőnek nézel, ahogy elmész mellettem s letagadod az érzést,

hogy valaha is kellettem.

Nem nézel a szemembe, tán félsz attól, amit látnál?

Pedig a szememben van minden mire valaha is vágytál!"

"Nem számít hány szilánkra tört a szíved : a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod!"

"Fáj, hogy ennyire szeretlek… mert ha rád nézek, látom, hogy ez téged mennyire nem érdekel…"

"A bohóc sem azért mosolyog, mert jó a kedve, hanem mert az arcára van festve a mosoly..."

"Ahányszor az emberek megkérdezik: " ti ketten jártok? "
...el sem tudod képzelni, milyen fájdalmas azt mondani
" nem, csak barátok vagyunk "

"Csak egyszer sírnál úgy,
ahogy én érted,
csak egyszer éreznéd,
amit én érzek,
csak egyszer látnád,
a könnyet arcomon,
s megtudnád milyen,
az igazi fájdalom..."

"Néha hiányzik az aki voltam, az aki Te voltál, s azok akik Mi együtt voltunk!"

"Nehéz elhinni, hogy az, aki valaha mosolyt csalt az arcomra, az most könnyeket csal a szemembe ..."

„Nem az az igazi fájdalom amitől könnyes lesz a szem, hanem az mit magunkban hordunk, titokban csendesen!”

„Csak az látja a világot a maga valóságában, akiknek szemét tisztára mosták a könnyek.”

„A fájdalomnak az a sajátossága, hogy nem szégyelli ismételni magát.”

„Hiányzik néha egy kis fájdalom
Máskor meg nem bírom
azt, hogy folyton megkísért.”

„Ahol több az érzés, több a szenvedés is.”

„Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha.”

„Ami fáj, az nevel.”

„Akkor légy boldogtalan - ha téged ez tesz boldoggá!”

„A szó csak szó; és hogy gyógyítanád az összetört szívet a fülön át?”

„Ha a szíveden ütnek sebet, a vérzés épp elég heves ahhoz, hogy belehalj.”

„Találkozás és búcsúzás
az élet annyi csak,
Valaki jön, valaki megy,
S az emlék megmarad.”

"Ne verd át azt, aki téged nagyon szeret
Ne tedd tönkre az életét, ha már a tied boldog nem lehet!"

"Minden könnycsepp ő érte születik,
S miután arcomon lefolyik
Meghal! mint szívemben a remény,
Mert ő soha nem lesz az enyém!"

„Az emlékek olyan régieknek tűnnek ... az idő mindig megöli a fájdalmat ...”

„Mielőtt csak újabb ígéreteket teszel, tanuld meg mit jelent az "ÖRÖKKÉ" szó ....”